„A rádióban nincs adás, |
reggelre vers kell, hát legyen, |
fáradtságát csavarja át, |
mint potmétert az éteren. |
Húzza a föld veszélyesen, |
vizes kabát a kedv, mi támad, |
de harminckilenc évesen |
tud némely rutinériákat, |
és csukott szemmel teljesít…
No de hogyan? Ezt kérdezi majd tőle Kerékgyártó István |